1. Fejezet*'Ki volt ez a férfi?'

Sziasztok! Mint látjátok új kinézet van, amit köszönök Perrie-nek, tudom, hogy rengeteget késtem, de nagyon elvoltam havazva, viszont most sikerült időt szakítanom rá, hogy megírjam. S, szeretném megköszöni a 9 feliratozott! Hagyj véleményt! :) XxRebeccaJustice

                                                                                                       Csoport: Rebecca J. blogs

*Louis* 

Csak álltam az edzőterem előtt és néztem, nem mertem bemenni, ahhoz túlságosan féltem. A tegnapi bátorságom elszállt, és helyette maradt a félénkség. Talán annak a gondolata rémített meg, hogy nevetségesnek fognak tartani, hogy mit akarok én, azzal hatvan kilómmal. Még ha bele is ütök a bokszzsákba, biztos, hogy úgy fog vissza jönni felém, hogy a falról kell majd kanállal leszedni. Belegondolva, egész vicces lenne. 
Nagy levegőt vettem és az ajtó felé sétáltam, a kilincset megfogtam, de nem mertem benyitni. Csak álltam ott, a kezem remegett. Aztán egy mély, rekedtes szólalt meg mögülem. 
 – Ott állsz egész nap, vagy be is mehettek? – lassan megfordultam és ott állt egy magas, vállig érő, enyhén hullámos hajú férfi. Fekete inget, szintúgy fekete csőnadrágot viselt, ami kihangsúlyozta hosszú lábait, a lábfejét meg egy barna, kissé kopott csizma ékesítette. Az arca szintúgy kissé borostás volt, a szemei élénkzöldek, ami csakúgy vonzotta a tekintettem. Arra lettem figyelmes, hogy a kezét lengetve előttem szólongat.  – Figyelsz te rám? – kérdezte, a fejemet kicsit megráztam és vettem egy mély levegőt, majd felnéztem rá. A szemei kíváncsian meredtek rám. Szólásra nyitottam a szám, de csak tátogás lett a vége. 
 – Na, mi van? Elvitte a cica a nyelvedet? – kacér mosolyt küldött felém. Gyorsan kezdtem el venni a levegőt a megjegyzésére és a mosolyára. Még sosem történt velem ilyen, miért veszem úgy a levegőt, mintha a maratont futottam volna le? – Hahó! – lengette meg a kezét az arcom előtt. 
 – Ja, persze, menjél. – álltam félre az ajtóból, miközben bement kissé rám sandított, aztán eltűnt az ajtó mögött. Ki volt ez a férfi?

*Harry* 

/Három órával ezelőtt/ 

Gázpedált tövig nyomtam, vadul cikáztam a kocsik között, közben a rendőrautót figyeltem a visszapillantó tükörben. A kurva életbe, mikor akarnak ezek leszállni rólam? Az egyik elágazásnál hirtelen lekanyarodtam, majd egy gyors pillantást vetettem hátra, és örömmel fordítottam vissza a fejem, már nem üldözz a rendőr. De ekkor a távolból hallottam újra a sziréna idegesítő hangját. Mentem tovább az úton néha-néha kikerültem egy szembejövő autót, a visszapillantó tükörbe néztem s láttam a távolból a piros-kék fényeket, ha lehetséges, még gyorsabban kezdtem el menni. Megpillantottam egy letérőt, amin befordultam és kicsit tovább mentem, egy erdősebb résznél leállítottam a motort, majd halkan kiszálltam a kocsiból. Elindultam oda, ahol bekanyarodtam, majd egy kisebb szikla mögé elbújtam, s figyelni kezdtem az utat. A fülemet megütötte a sziréna jellegzetes hangja, majd megjelent nemsokára a rendőrautó, ami lefékezett, majd kiszállt belőle egy negyvenes évei elején lehető férfi. Elindult az én irányomba, vagyis inkább a kocsimhoz, de hirtelen megszólalt az adóvevő; "Hatos járőr jelentkezzen" Morgott pár szitkozódást az orra alatt, majd a kocsihoz rohant, beült és beszélni kezdett, ha jól hallottam, akkor egy bolti rablás történt. A rendőrautó motorja felbőgött, majd már csak a távolodó sziréna hangját hallottam. Előjöttem a szikla mögül, a kocsimhoz sétáltam, s beültem a kormány mögé amire egy nagyot csaptam. Sosem sikerül semmi simán pedig Liam direkt megnézte, hogy biztonságos a terület, de persze a rendőrök most is mindent tönkre tettek. Egy darabig együtt jöttünk Liam-mel, de aztán külön váltunk annak érdekében, hogy lerázzuk a zsernyákokat. A gondolkodásomat a telefonom szakította félbe, a zsebembe nyúlva vettem ki, majd gyorsan megnéztem ki hív, a képernyőn Liam neve volt írva, rányomtam a hívás fogadás gombra, majd a fülemhez emeltem a készüléket.
– Sikerült elmenekülnöd? – kérdezte rögtön.
– Kis híján igen. – túrtam bele a hajamba közben kiengedtem egy sóhajt. 

– Na, mesélj. 

– Csak annyi volt, hogy autópályáról letértem egy elágazásnál, de oda is követett a faszfej, majd a semmiből megpillantottam egy letérőt, amin lefordultam és nem messze onnan ahol befordultam letettem a kocsit. Kiszálltam belőle, és elrejtőztem kisebb szikla mögé, ahonnan figyeltem, ahogy megáll a rendőr és elkezd beljebb jönni, de szerencsémre megszólalt az adóvevője, s elkellet mennie egy bolti rablás miatt. Veled mi volt? – érdeklődtem. 

– Nekem szerencsére sikerült leráznom gyorsan. – magyarázta röviden. 

– Ennek örülök, viszont leteszem, majd még beszélünk. Szia Liam. 

– Szia Harry. – és ezzel mindketten letettük. A telefonomat visszatettem a zsebembe, a slussz-kulcsot behelyeztem, majd elfordítottam a motor meg bebőgött. A kormányt balra csavartam, s óvatosan megfordultam, majd gyorsan távoztam a helyszínről.