2016. május 10., kedd

2. Fejezet*Beiratkozás

Sziasztok! Szeretném nagyon szépen megköszöni a 15 feliratkozott! Tudom, hogy most az elején még annyira ne izgalmas, de ígérem, hogy következő rész nem lesz ennyire unalmas, de mint a legtöbb író tudja valahogy be kell vezetni egy történetbe az olvasót. Amúgy nagyon sajnálom ezt a sok késést, de a vizsgák itt vannak a nyakamon.
Jó olvasást kívánok! xxRebeccaJustice
Csoport: Rebecca J. blogs


*Harry* 
– Titmothy! – szóltam a pult mögött álló haveromnak, aki erre felkapta a fejét és érdeklődve nézett engem. 
– Igen? Történt valami? – kérdezte. Oda sétáltam hozzá, s mindkét alkaromat a pult tetejére tettem, az ujjaimat összekulcsoltam. 
– Gyere a Red-be, ott majd mindent elmondok. – néztem felé szigorúan.
– Hányra legyek ott? – kérdezte.
– Tízre, de ne késsél! –  nem szeretem, ha késnek az emberek, mindig is a pontosság embere voltam.
– Értettem.
– Reméltem, de hagylak is, csináld tovább a papírok rendszerezését, én megyek átöltözni. – intettem neki, majd az öltöző felé mentem, becsaptam magam után az ajtót, s átvettem az edzőtermi ruhámat. 



*Timothy* 

Éppen a papírokat rendszereztem, mikor az ajtó felett levő csengő megszólalt. A fejemet felemeltem, s megláttam egy szemüveges, vékony srácot, az arca kicsit ijedtnek tűnt. 
– Segíthetek valamiben? – szóltam hozzá a legkedvesebb hangomon. A fejét felkapta, s nagyot pislogott rám, mintha megijedt volna tőlem, pedig szerintem nem vagyok ijesztő. 
– Én.....csak... – makogott. Magamban kuncogtam rajta, olyan szánalmas volt ezzel a makogással. 
– Te csak? 
– Szeretnék beiratkozni. – mondta ki határozottan. Hűha, hova lett a nyápic kisfiú? 
– Komolyan gondolod? – kérdeztem egy kis gúnnyal a hangomban. A szemöldökét felhúzta, s kissé mintha dühös lett volna. 
– Igen! – lenéztem a kezére, ami ökölbe volt szorítva. Majd kissé szánalmasnak mondható műmosollyal az arcomon néztem rá. 
– Gyere ide, adok egy papírt, amit tölts ki. – intettem neki a fejemmel, majd a mellettem levő papír kupacot elborítva, vettem ki legalulról a beiratkozáshoz szükséges lapot. Egy tollat elvettem a tartóból, s oda adtam neki a papírral együtt, de előtte egy könyvet adtam neki, hogy kitudja tölteni. 
– Mögötted van egy kisebb ülőhelység, majd ott kitölthetted. – mutattam pár fotelre, ami az ajtó mellett helyezkedett el. Bólintott, s egy halk köszönömöt elmormolt, majd elindult a fotelekhez. 


*Louis*

A fotelbe helyett foglaltam, majd a lapot a kapott könyvel a lábamra helyeztem, és elkezdtem olvasni; 

  • Születési hely, idő:
  • Testsúly: 
  • Magasság:
  • Egészségügyi panaszok, amiket figyelembe kell, hogy vegyünk az edzés során: 
  • Szemüveges?: 
Igazából nem is olyan sok kérdés, gyorsan ki is töltöttem az elsőt, de a másodiknál kicsit megrökönyödtem. Ciki, vagy nem, de nem tudom mennyi a testsúlyom. Úgyhogy azt kihagyva kitöltöttem a többit. Magasságnál kicsit kuncogtam, fiúlétemre eléggé alacsony vagyok, ez az egyik amit utálok magamban. Nincsen különösebb egészségügyi problémám, így azt kihúztam. A szemüveges kérdéshez pedig oda írtam, hogy igen. Jelenleg is rajtam van, de nem igazán szeretem használni. Felálltam a fotelből, majd visszamentem pulthoz, a férfi viszont nem volt ott. Kapkodtam a fejem össze-vissza, de sehol se láttam, most komolyan ennyire bamba vagyok?! Majd hirtelen - a gondolat menetemet félbeszakítva -, vágódott ki az egyik ajtó, s akkor megláttam őt. Ő volt az, akivel az előbb találkoztam kint az ajtónál. Mikor meglátott egy piszkos mosoly ült ki az arcára, a hosszú, vékony lábait, amit most egy szürke térdnadrág fedett felém irányította.

4 megjegyzés:

  1. Ohh istenem..... Nem tudok mit mondani..... THIS IS PER-FECT!!
    Nagyon várom a kövi részt *--*

    VálaszTörlés
  2. Istenem… Ti vagytok a PER-FECT emberek! 😍
    Sietek vele! *.*

    VálaszTörlés
  3. Van rész!! 😊 Imádtam hajrá!! Boo. Mutasd meg ki a kemény legény 😆😄😃 Siess kérlek. Sok sikert 😍

    VálaszTörlés