Sziasztok! Szeretném nagyon szépen megköszöni a 15 feliratkozott! Tudom, hogy most az elején még annyira ne izgalmas, de ígérem, hogy következő rész nem lesz ennyire unalmas, de mint a legtöbb író tudja valahogy be kell vezetni egy történetbe az olvasót. Amúgy nagyon sajnálom ezt a sok késést, de a vizsgák itt vannak a nyakamon.
Jó olvasást kívánok! xxRebeccaJustice
Csoport: Rebecca J. blogs
Jó olvasást kívánok! xxRebeccaJustice
Csoport: Rebecca J. blogs
*Harry*
– Titmothy! – szóltam a pult mögött álló haveromnak, aki erre felkapta a fejét és érdeklődve nézett engem.
– Igen? Történt valami? – kérdezte. Oda sétáltam hozzá, s mindkét alkaromat a pult tetejére tettem, az ujjaimat összekulcsoltam.
– Gyere a Red-be, ott majd mindent elmondok. – néztem felé szigorúan.
– Hányra legyek ott? – kérdezte.
– Tízre, de ne késsél! – nem szeretem, ha késnek az emberek, mindig is a pontosság embere voltam.
– Értettem.
– Reméltem, de hagylak is, csináld tovább a papírok rendszerezését, én megyek átöltözni. – intettem neki, majd az öltöző felé mentem, becsaptam magam után az ajtót, s átvettem az edzőtermi ruhámat.
– Hányra legyek ott? – kérdezte.
– Tízre, de ne késsél! – nem szeretem, ha késnek az emberek, mindig is a pontosság embere voltam.
– Értettem.
– Reméltem, de hagylak is, csináld tovább a papírok rendszerezését, én megyek átöltözni. – intettem neki, majd az öltöző felé mentem, becsaptam magam után az ajtót, s átvettem az edzőtermi ruhámat.
*Timothy*
Éppen a papírokat rendszereztem, mikor az ajtó felett levő csengő megszólalt. A fejemet felemeltem, s megláttam egy szemüveges, vékony srácot, az arca kicsit ijedtnek tűnt.
– Segíthetek valamiben? – szóltam hozzá a legkedvesebb hangomon. A fejét felkapta, s nagyot pislogott rám, mintha megijedt volna tőlem, pedig szerintem nem vagyok ijesztő.
– Én.....csak... – makogott. Magamban kuncogtam rajta, olyan szánalmas volt ezzel a makogással.
– Te csak?
– Szeretnék beiratkozni. – mondta ki határozottan. Hűha, hova lett a nyápic kisfiú?
– Komolyan gondolod? – kérdeztem egy kis gúnnyal a hangomban. A szemöldökét felhúzta, s kissé mintha dühös lett volna.
– Igen! – lenéztem a kezére, ami ökölbe volt szorítva. Majd kissé szánalmasnak mondható műmosollyal az arcomon néztem rá.
– Gyere ide, adok egy papírt, amit tölts ki. – intettem neki a fejemmel, majd a mellettem levő papír kupacot elborítva, vettem ki legalulról a beiratkozáshoz szükséges lapot. Egy tollat elvettem a tartóból, s oda adtam neki a papírral együtt, de előtte egy könyvet adtam neki, hogy kitudja tölteni.
– Mögötted van egy kisebb ülőhelység, majd ott kitölthetted. – mutattam pár fotelre, ami az ajtó mellett helyezkedett el. Bólintott, s egy halk köszönömöt elmormolt, majd elindult a fotelekhez.
*Louis*
A fotelbe helyett foglaltam, majd a lapot a kapott könyvel a lábamra helyeztem, és elkezdtem olvasni;
- Születési hely, idő:
- Testsúly:
- Magasság:
- Egészségügyi panaszok, amiket figyelembe kell, hogy vegyünk az edzés során:
- Szemüveges?: